nos.. A Második.
Éppen kutakodtam a "kis" táskám után, amit anno karácsonyra kaptam, merthogy utazom el hétvégére és nem sporttáskával szeretnék nekivágni, bár sztem mégis azzal fogok. Viszont nem ez a lényeg... Gondoltam megnézem a lakás egy olyan zugában a tatyót, ahol eddig még nem kerestem, mondván, ott úgysincs... A táska valóban nem lett meg, ellenben rengeteg, számomra mégis igen értékes darabra bukkantam és némi nosztalgiával egyre hevesebb kipakolásba kezdtem kiscicám, Dömper segítségével.
Találtam ezer éves filceket, zselés tollakat, a régi babos kendőmet, néhány füzetet, na meg a szakmás ellenőrzőmet... Érdekes volt először csak az apróságokat észrevenni, majd egyre beljebb haladva felfedezni egy régi érettségi tablóképet (hátán ezer és egy aláíás mindenféle jókívánsággal), régi képeslapokat akkori szerelemtől és barátnőtől, rég elveszett odők ajándékait (melyet anno hamarabb kaptam meg az ünnep eljövetelével), az elfeledett múlt levelezéseit osztálytársakkal... De mindez semmi, mert tudom, h a többi fiók még több titkot rejt, csak az éjszaka közepén nem túrom fel. Anno az akkori legjobb bnőmmel volt egy levelező füzetünk, amit a mai napig őrzök vmelyik fiókban.. Ez a füzet kb öt centi vastag és négy év igencsak furcsa órai levelezésit tartalmazza. Olykor bevont harmadik személyek is szerepelnek, ha jól tudom, hiszen ez a füzet átélt mindent, amit el lehet képzelni... A nagyvilág szinte összes, számunkra akkor oly' jelentős témáit körbejártuk, természetesen az akkori korosztály szemszögéből. Természetesen akkoriban a a pasik, a nemi- és szerelmi élet, valamint a női élet titkai foglalkoztattak leginkább... No meg a tanárok kibeszélése. Fő témaköreink ezek voltak, komolyan mondom, kész wikipédia, vagy gugli lehetne ez a kincs, de sztem senkit nem érdekelne, h anno mit is értettünk "i" betű alatt. Roppant termékeny és kreatív fantáziánknak köszönhetően születtek a füzetben képregények, mesék, kisebb drámák bontakoztak ki, de ezek voltunk mi... Ennek már 9 éve, hogy elkezdődött és csak a mai napon tudatosult bennem, h öt éve ért véget... Idén lesz öt éve, h megszeppenten álltunk az érettségiztető tanárok előtt és a vizsgabiztos csak annyit mondott mikor átvettem a bizonyítványomat: "Gratulálok... megvan a Sziget jegy." Egy hetijegy lett volna a jutalmam a sikeres vizsgáért, de mégis egy telefon mellett döntöttem, de ez már más.
Öt év.. elrepül az idő... Hiányoznak a régi arcok, főleg azok, akikről nem hallok minden nap, csak mondjuk évente egyszer és azt is csak pletyka szinten. 9 évvel ezelőtt kezdődött egy korszak, ahol kinyílt előttem a világ, új dolgokat tanultam, elkezdtem rossz szokásokat felvenni (ami nem nagy érdem), új viselkedésformákat vettem fel és mindenáron a megfelelni akarás munkálkodott bennem. Utáltam a sulit, de most mégis visszaülnék... Ha lenne rá hatalamam, biztos visszatekerném az időt, de nem csinálnék semmit másképp.. csak átélném újra... mert hiányzik. Hiányzik a gondtalanság, a tini élet minden hülyesége, a felelősségtudat hiánya, a szabad élet és a tanulás. 5 év kellett hozzá, h rájöjjek, mennyi élmény van ebben a röpke négy évben, amit érettségi előtt eltöltöttem.. nosztalgia... mindenkinek más... nekem elég volt csak felnyitni egy dobozt... Te is felnyitnád a sajátodat?:)