Pocakcsipet blogja, avagy legyünk kreatívak... :D

 nos.. A Második.

Éppen kutakodtam a "kis" táskám után, amit anno karácsonyra kaptam, merthogy utazom el hétvégére és nem sporttáskával szeretnék nekivágni, bár sztem mégis azzal fogok. Viszont nem ez a lényeg... Gondoltam megnézem a lakás egy olyan zugában a tatyót, ahol eddig még nem kerestem, mondván, ott úgysincs... A táska valóban nem lett meg, ellenben rengeteg, számomra mégis igen értékes darabra bukkantam és némi nosztalgiával egyre hevesebb kipakolásba kezdtem kiscicám, Dömper segítségével.

Találtam ezer éves filceket, zselés tollakat, a régi babos kendőmet, néhány füzetet, na meg a szakmás ellenőrzőmet... Érdekes volt először csak az apróságokat észrevenni, majd egyre beljebb haladva felfedezni egy régi érettségi tablóképet (hátán ezer és egy aláíás mindenféle jókívánsággal), régi képeslapokat akkori szerelemtől és barátnőtől, rég elveszett odők ajándékait (melyet anno hamarabb kaptam meg az ünnep eljövetelével), az elfeledett múlt levelezéseit osztálytársakkal... De mindez semmi, mert tudom, h a többi fiók még több titkot rejt, csak az éjszaka közepén nem túrom fel. Anno az akkori legjobb bnőmmel volt egy levelező füzetünk, amit a mai napig őrzök vmelyik fiókban.. Ez a füzet kb öt centi vastag és négy év igencsak furcsa órai levelezésit tartalmazza. Olykor bevont harmadik személyek is szerepelnek, ha jól tudom, hiszen ez a füzet átélt mindent, amit el lehet képzelni... A nagyvilág szinte összes, számunkra akkor oly' jelentős témáit körbejártuk, természetesen az akkori korosztály szemszögéből. Természetesen akkoriban a a pasik, a nemi- és szerelmi élet, valamint a női élet titkai foglalkoztattak leginkább... No meg a tanárok kibeszélése. Fő témaköreink ezek voltak, komolyan mondom, kész wikipédia, vagy gugli lehetne ez a kincs, de sztem senkit nem érdekelne, h anno mit is értettünk "i" betű alatt. Roppant termékeny és kreatív fantáziánknak köszönhetően születtek a füzetben képregények, mesék, kisebb drámák bontakoztak ki, de ezek voltunk mi... Ennek már 9 éve, hogy elkezdődött és csak a mai napon tudatosult bennem, h öt éve ért véget... Idén lesz öt éve, h megszeppenten álltunk az érettségiztető tanárok előtt és a vizsgabiztos csak annyit mondott mikor átvettem a bizonyítványomat: "Gratulálok... megvan a Sziget jegy." Egy hetijegy lett volna a jutalmam a sikeres vizsgáért, de mégis egy telefon mellett döntöttem, de ez már más.

Öt év.. elrepül az idő... Hiányoznak a régi arcok, főleg azok, akikről nem hallok minden nap, csak mondjuk évente egyszer és azt is csak pletyka szinten. 9 évvel ezelőtt kezdődött egy korszak, ahol kinyílt előttem a világ, új dolgokat tanultam, elkezdtem rossz szokásokat felvenni (ami nem nagy érdem), új viselkedésformákat vettem fel és mindenáron a megfelelni akarás munkálkodott bennem. Utáltam a sulit, de most mégis visszaülnék... Ha lenne rá hatalamam, biztos visszatekerném az időt, de nem csinálnék semmit másképp.. csak átélném újra... mert hiányzik. Hiányzik a gondtalanság, a tini élet minden hülyesége, a felelősségtudat hiánya, a szabad élet és a tanulás. 5 év kellett hozzá, h rájöjjek, mennyi élmény van ebben a röpke négy évben, amit érettségi előtt eltöltöttem.. nosztalgia... mindenkinek más... nekem elég volt csak felnyitni egy dobozt... Te is felnyitnád a sajátodat?:)

 Sziasztok!

Hát eljött ez is... az ember életében sok első van, nos, nekem huszonéveim elején ez az első blogom. Egy másik oldalon voltak próbálkozásaim, de arra gondoltam, h külön próbálok blogdogulni :D. Lesznek szomorú, vidám, néha kissé talán őrült írásaim, de persze ez mind mind én leszek, egy darab belőlem a nagyvilágnak. Sokan azt mondják, néha kéne egy szótár is mellém, mert nem mindig érthető a csacsogásom, ami őszintén bevallom szinte szerves része az életemnek. Meghalok, ha 10 percig nem én vagyok a központ, vagy nem én dumálhatok. Persze ez csak félig igaz, mert vannak pillanataim, amikor megszólalni sem szeretnék, pedig célszerű lenne. 

Nah essünk túl a pár szó rólam részen... XD Huszonéves, mondhatni átlagos életet élő emberke vagyok, aki próbál élni és amikor lehet, inkább az élet naposabb oldalát élem át, de ez sztem nem csak velem van így. Imádom a szivárványt, a színeket és azt, mikor igazán hülyét csinálhatok magamból a nyilvánosság előtt, hogy legalább nekik jó napjuk legyen. Ezek a gyenge pillanataim valamiért állandósultak, ha társaságban vagyok. Persze totál hülyét nem szeretek csinálni magamból, de ha vki vevő a humorra, azt igazán tudom díjazni. Sztem a humor és a beszélgetés mozgatja az embereket, amit néha jó lenne állandósítani. Sajnos nem mindig vigyorgok én se, nekem is vannak rossz napjaim, amikor inkább csak olvasnék, persze csakis Stephen Kinget vagy a kedvenc könyveim egyikét. Ahogy az előbb írtam a beszélgetésről... számomra ez nagyon fontos, imádok dumálni, szinte bármiről, bárkivel, ha persze erre találok megfelelő partnert. A beszédsről eszembe jutottak a gondolatok is... nos.. be kell vallanom, h eléggé csapongó ember vagyok, nem mindig van logikus gondolatmenetem, vagy ha van, akkor az csak számomra logikus... mások semmi értelmet nem találnak benne, vagy még unják is. Nem tartom magam unalmas embernek, de ezt sztem mindenki maga dönste el. Ha valakinek nem esett volna még le, akkor megsúgom, h csajból vagyok, bár sokszor a jellemem nem ezt mutatja. Igencsak fiús vagyok néha, mert tulajdonképpen az életemben igen sok fickó kap szerepet, mivel vmiért velük jobban hangot találok :) A nagyon csajos dolgok, mint a körömlakk, meg a rucik vhogy csak időszakosan kötnek le... de vhogy a focival is így vagyok.

Nah azt hiszem befejezem mára, remélem aki erre jár és elolvassa, az kommentel és segít nekem, hogy érdekesebbé tudjam majd tenni ezt a blogot. Köszönöm előre is a segítséget :)